Nem látok a jövőbe, hosszabb távon elképzelhető, hogy fuzionál egy-két párt, a Magyar Szocialista Párt beolvadása azonban jelenleg nincs napirenden. Egyébként meg nem az a lényeg, hogy két, három vagy négy demokratikus ellenzéki párt működik-e, mert a Mi Hazánkat nem tartom annak...
Miért nem? Pár éve még a Jobbikot sem tartották demokratikusnak, most meg a legszorosabb szövetségesük.
Az a párt, amely megvonná a választójogot az írástudatlan emberektől és Szibériába száműzné a bűnözők egy részét, az minden, csak nem a demokratikus elveket tiszteletben tartó politikai alakulat. A Jobbik pedig alaposan megváltozott az elmúlt években, szélsőjobboldali, radikális pártból mérsékelt, konzervatív, a demokratikus alapelveket magáénak valló, ezáltal vállalható párt lett. Többek között egyébként éppen ezzel a változással magyarázható, hogy miért pártolt el tőlük több százezer szavazó. De visszatérve az előző gondolatomhoz, tehát
nem az a fontos, hány demokratikus ellenzéki párt lesz a közeljövőben,
hanem az, hogy ezek képesek lesznek-e olyan jövőbe mutató, progresszív, befogadó, igazságos perspektívát nyújtani, amely elfogadható a választópolgárok többségének, vonzó alternatívát nyújt a Fidesz retrográd, igazságtalan, kirekesztő, a hatalom megszerzésére, megtartására épülő erőpolitikájával szemben.
A választások után rendkívül tanulságos és érdekes, ugyanakkor gyakran szórakoztató elemzések, nyilatkozatok jelentek meg arról, hogyan vált ketté az ország politikai szempontból, és miként döbbentek rá a fővárosiak arra, hogy vidéken nem ufók laknak, hanem ugyanolyan emberek, még ha számos kérdésben másképp is gondolkodnak, mint a budapestiek. Ön „nagykörúton belüli” értelmiségiként miként vélekedik minderről?
Annak ellenére, hogy belvárosi polgármester vagyok, kilátok Budapest határán túlra is. S pontosan tudom, hogy nem vidék–főváros ellentétről vagy törésvonalról beszélhetünk – nagyon káros is ez a szembeállítás –, ennél sokkal árnyaltabb a kép. Hiszen a nagy-, de a kisebb városokban, sőt, a falvak egy részében is sokan szavaztak az ellenzékre, ugyanakkor a fővárosban is meglehetősen nagy számban sokan támogatták a Fideszt: egyes dél-pesti választókerületben a vártnál sokkal szorosabb lett az eredmény, a XVII. kerületben pedig nyert is a kormánypárti politikus. Tény, hogy a tájékozódás, az információhoz való hozzáférés lehetősége is befolyásolja az egyes rétegek prioritását, de elsősorban a társadalmi státusztól, a szocializáció szintjétől függ, hogy az embereknek a biztonságuk, anyagi jólétük megteremtése mellett mennyire fontosak az olyan értékek, mint a jogállamiság, az emberi és szabadságjogok érvényesülése. Akik számára ez utóbbiak lényeges szempontnak számítanak, azok nagyobb számban szavaztak az ellenzékre.